Celebspotting: Lola, ill. Kulka János.
2010. május 6., csütörtök
2010. április 11., vasárnap
Gépi-gépi-gépi gépkoccsi...
Amíg Tragika az autóvásárlás rejtelmeit firtatja, én egy jó autósiskolát keresek Budapesten: ha valakinek van tippje olyan helyről, amit korrekt árazás, használható gyakorlati képzés és hétvégi tanfolyamok jellemeznek, ne tartsa magában. Köszi az ötleteket!
2010. március 24., szerda
Álom
Egy múlt századi magyar író, talán Móra Ferenc a főszereplő, aki Angliában igyekszik felkutatni távoli rokona történetét. Kalauza egy történész - kiválóan ismeri az angol nemesség hagyományait és kísértetiesen emlékeztet John-Rhys Daviesre.
Egy vidéki kastély kertjében sétálgatnak, amikor váratlanul jókora adag csontos hús zúdul a lábuk elé. A történész elmagyarázza Mórának, hogy az angol főúri konyha egyik kedvelt fogása a southampton-i tál, és az elkészítés lényeges mozzanata, hogy a hús hetven százalékát kihajítják az ablakon.
Kis idő után, amikor az író már egyre izgatottabban nógatja kalauzát, merre is tűnt el távoli rokona, egy vékony ember lép oda hozzájuk: tetőtől talpig a korábban látott ragu borítja a testét. Levesz magáról egy marék húst és odanyújta Mórának, közölve, hogy a legfinomabb marhából készül, de az író nem tud szabadulni a gondolattól, hogy valamiképpen az eltűnt személynek is köze lehet a nagy adag húshoz...
2009. december 30., szerda
Tufa
Az egyik nagy könyvesboltban ráeszméltem, mennyi tudományos-fantasztikus regény és novellagyűjtemény vár még arra, hogy elolvassam őket. A tinédzserkori rajongás nálam a kilencvenes évek közepén szűnt meg, elsősorban a kapitalizmus megjelenésével életre kelt számtalan új kiadó által megjelentetett hipergagyi könyv hatására. Borzasztó fordítás, igénytelen külső jellemezte ezeket a műveket, ellentétben a Kuczka-birodalom azelőtt kiadott, megbízható minőségű munkáival. Most úgy néz ki, megint van miből csemegézni a sci-fi műfajban (sőt, talán már régebb óta is), és a régi nagyoktól is sok könyv jelenik meg először magyarul.
***
A Gubacsi út - Illatos út tengely mentén felépült leépült városrész pedig maga a megtestesült Half Life, főként a délutáni ködben. Ráadásul azért jártunk arra Tragikával, hogy belépőt vegyünk a Lézerszínházba, érted.
2009. december 22., kedd
Álom
Hónom alatt egy macskával sétálok a Körúton, nagy elánnal keresve ajándékokat szeretteimnek. A macskát még korábban vettem valahol, teljesen átlagos kiscica, leszámítva a végtagjait, amik egy-egy félholdszerűen ívelt, vastag és hosszú karomban végződnek. Az eladó kifejtette, hogy ez a fajta lajhárszerűen szokott csimpaszkodni a fák ágain, és a magyar vidéken hagyományosan a verandára szokták nyaranta kiakasztani, ahol szorgalmasan kapja el és eszi meg a legyeket. Én még csak a gyorsétteremben adtam neki a saját hamburgeremből, azt mindenesetre jó étvággyal fogyasztotta.
2009. október 28., szerda
"2006-ban 55 évesen kezdtem gitározni. Nagy gitáros már nem lesz sajnos
belölem, de szívesen zenélgetnék, jammelnék hasonló korú és tudású és
sok szabad idővel rendelkezővel. Minden zene érdekel, blues, jazz, rock
még havy is, de akár világzene is lehet. Kedvenceim SRV, Clepton, Buddy
Guy, BB King, Hendrix, Garry Moore, Santana, Felkai Jam, Travelling
Wilburys. Időm van bőven nem dolgozom már. Marketing és gazdasági
managerként dolgoztam, ezért, akár zenekar manage-lést is
vállalok. Zenével és festészettel foglalkozom. A feltöltött rövidített
számokat még 2007-ben játszottam. Több is van de itt nem fér el ezen a
honlapon. Ezek saját szerzemények, a dobon kívül a ritmus, szóló és
bass gitárt is én játszom egy Harley Benton strato Zoom G1 effekttel és
egy Dimavery bass elektromos gitáron, laptopon vettem fel az acoustica
programmal. A minőség nem túl jó sajnos. Frissebbeket is fogok
feltölteni majd, azaz cserélgetem a számokat. Játszogatok klasszikus
nylon húros és egy Ibanez western acélhúros dob gitáron. Vettem egy
Squier Affinty strocastert is, bár én is azt mondom a hang a kézben
van. Igaz ez nekem nem igen jön össze. Szigetszentmiklóson lakom, így
dél-pest és környéke jó helyben és időben, bár ha úgy adódik akár
komolyabban is érdekel, zenekarozásban is szívesen bennevagyok. A
gyakorláson kívül, igaz néhány blues skálán és dúr skálán nem igen túl
jutva, elméletben Marc Sabatella Jazz improvizációs kézikönyvét
olvasgatom. Művésznevem, bár lehet. hogy ez megmosolyogtató, német
Imre, azaz Emerich elválasztásával angolul kiejtve jól hangzó Eme Rich."
2009. október 27., kedd
A felmosás mértékegysége a TCOT - kis hibatűréssel éppen a szám végére fejeztem be a melót. A műveletet csak időnként szakítottam meg egy-egy léggitározásra, de ezek összesen max. fél percet tettek ki.
2009. október 16., péntek
2009. október 12., hétfő
Megérte végigbambulni a Sith-ek bosszúját. Az első két részt félig-meddig láttam már, de azóta is fanyalgok, mint az oldschool SW-nézők többsége: túl sok erőltetett koppintás az eredeti trilógiából, túl tökéletes digitális trükkök, halvány, erőtlen karakterek, stb. Nem is vettem volna rá magam a harmadik epizódra, ha éppen nem vetítik a tévében és éppen nem vagyok otthon. De a végén azért csak elérzékenyültem, amikor Darth Vaderre rákapcsolták a sisakot és felhangzott a jól ismert kályhacsőszerű lélegzetvétel, majd a régi filmekben látott, szürke egyenruhás katonákkal a háttérben a két rosszcsont szótlanul szemlélte a készülő Halálcsillagot. Itt egy pillanatra meg lehetett érezni a legenda születésének fennköltségét, és az most lényegtelen, hogy művészeti szempontból mennyit ér az egész filmsorozat.
2009. október 3., szombat
Boys' Day Out
Gorcsevvel és pár nogger cimborával beszabadultunk a hangszerkiállításra, aztán mint gyerekek az új játszótéren kolbászoltunk órákon át és lelkendeztünk minden standnál. Ivánban megért az elhatározás a hegedülésre, gyönyörű, egyedi mesterhangszereket láttunk, meg persze tobzódtunk a rengeteg féle gitárban. Sajnos pengetővel egyikünk sem készült, helyben meg nem tartott senki (mi ez már kérem, húrok, meg hangszedők és tisztítókészletek bezzeg tucatszám voltak a kiállítóknál).
Gorcsev korábban lelépett, mi maradékok aztán még eljátszottunk pár darabbal. Az eladók nagyon készséges, segítőkész arcok voltak. Főleg akkor, amikor egyikünk fél kezében söröspohárral, lábujjhegyen egyensúlyozva próbált leszedni a kiakasztott akusztikus gitárok közül egy kétmillió forintos darabot. Az elektromos gitárok közül nekem egy Yamaha volt a kedvencem, sajnos erősítőn nem tudtam kipróbálni, pár Cortot azonban igen, és tényleg nagyon jól szóltak, főleg a relatív alacsony árukhoz képes.
A kiállítók a zeneipar teljes területét lefedték, így külön standon lehetett válogatni a színpadmestereknek tervezett kesztyűk és karabinerek között, volt rengeteg DJ-felszerelés, porok és folyadékok füstgépekhez. A tavalyival ellentétben idén csak egy teremben állítottak ki, és azért pár nagy márka hiányzott - nem láttam Peavey, Gibson, Epiphone vagy Laney cuccokat. Volt hangzuhany, ami abból állt, hogy egy széket körbevettek felfüggesztett hangcsövekkel, a vendég leült, egy ember pedig kívül kalapáccsal ütögette a harangokat. Mi nem próbáltuk ki, de állítólag jó stresszoldó eszköz. És, hogy ne érje szó a ház elejét, celebspotting: Koós Réka.
Az már csak hab volt a tortán, hogy egy olyan gyrosbódéban vettem ebédet, ahol a szentképek meg Mona Lisa mellett Vlagyimir Putyin fotója is ki van téve a pult fölé, éppen korongozik rajta.
2009. október 1., csütörtök
2009. szeptember 27., vasárnap
Álom
Tragikával egy villamoson utazunk, mellettünk egy elegáns német turista. Egyszer csak odafordul Tragikához, és németül kér segítséget egy útiránnyal kapcsolatban. Tragika angolul kezdi útba igazítani, miközben a német egyre közelebb nyomul hozzá, és lesmárolja. Adok az embernek egy hatalmas pofont és angolul elküldöm a picsába, háborgok, hogyan képzeli ezt, és hogy meg ne próbálja még egyszer.
Leszállunk a villamosról, séta közben néha hátra pillantok, nehogy váratlanul rajtunk üssön a német. Rossz sejtésem beigazolódik, az illető a feleségével együtt követ minket 20-30 méterről, és a táskájából elővesz valami eszközt. Idegesen húzom magammal Tragikát, mert biztosra veszem, hogy egy összeszerelhető fegyver van a németnél.
Odaérünk egy kis üzlethez, ahol botokat árulnak. Amikor az eladó megkérdezi, milyen célra kellene, azt felelem: "Leütni a németet". Kapok egy jó méteres husángot, amivel elszántan készülök a pofátlan disznó megregulázására, de itt sajnos felébredek.
2009. szeptember 25., péntek
2009. szeptember 24., csütörtök
Celebspottingok: Lang Györgyi és Falusi Mariann, Balanyi Szilárd of the Quimby, Körtvélyessy Zsolt, Vincze Lilla.
2009. szeptember 18., péntek
Volt egy remek, több jelenetből álló hosszú álmom múlt éjjel, de már csak annyi maradt meg halványan, hogy Tragikával egy híres focistát próbálunk becserkészni meccs után (tényleg, hol lehet az asszony?), illetve hogy a dobos cimborámmal megdobálunk egy elegánsan öltözött idős nőt zsemlével, majd elbújunk a játszótéri bokrok között és kajánul vigyorogva figyeljük, amint keresi a gazembereket. Az öregasszonyt az álomban Ribók Ibolyának hívták, ne firtasd, nekem sem ismerős.
2009. szeptember 16., szerda
2009. szeptember 15., kedd
Az elmúlt pár nap eseményei megint rámutattak, milyen eseménydús életünk van meghitt kis fészkünkben Tragikával, mi aztán nem panaszkodhatunk unalomra. A nyarat gyakorlatilag végigburrogták a fejünk felett a galambok a szellőzőcsatornában, és hosszas, gyakori győzködés után a mesterek végre felszerelték a hálót a külső nyílásra. Utána már egészen elhagyatva éreztük magunkat: hiányzott a megszokott ricsaj, a szöszmötölés, minta régóta ismert szomszédaink költöztek volna el.
Aztán kiderült, hogy szó nincs erről, dehogy költöztek ők sehova. Ugyan. Hiszen nem szóltunk nekik előre, nem ragasztottunk ki figyelmeztetéseket galambul a faliújságra.
Itt vannak még mindig a szomszédban. Csendesek. Bűzlenek.
Azaz bűzlöttek a hétvégéig, amikor Tragika létrára hágott és két hosszú bot segítségével, mintha egy kínai óriás evőpálcikáit használná, leragasztotta a szellőzőnyílást. Vígan ölelgettük egymást, fél órán belül már érezhetően gyengült a szag, másnap pedig mintha sose lett volna. Gondoltuk, a tetem(ek) pár héten belül elbomlanak a fejünk felett, majd egyszer, valamikor rávesszük magunkat és levesszük a fóliát. Ezt azonban valószínűleg sokkal hamarabb meg kell majd tenni, mert ma reggel megjelentek a kádban az elsőként lepotyogott kukacok. Volt gyors fertőtlenítés, zuhanyfüggönycsere, közös képviselő riasztása, újra ragasztás. Ígéretet kaptunk hogy orvosolják a problémát, de a véletlenül elcsípett egyik mesterember lehűtött, hogy azt a részt legfeljebb belülről, vagy valahonnan falbontással lehet feltárni. Egyelőre itt tartunk, végezetül legyen itt egy kis hallgatnivaló.
